Szigetközi Öreg-Duna

Kevesek által járt szakasza a Dunának a szigetközi Öreg-Duna, mely remek és gyönyörű vízitúrás útvonal és mellette mementója a Bős-Nagymaros katasztrófájának. Az elterelés utáni alacsony vízszint és a hajóforgalom teljes hiánya nekünk, vízitúrázóknak paradicsomi környezetet nyújt a vízitúrázáshoz

A szigetközi Öreg-Duna

A Szigetköz és Csallóköz határa, két csodálatos Duna-ágrendszer kapuja is egyben. Kényelmes egy napos vízitúrára tökéletesen alkalmas

Túrakínálatunkban újdonság az Öreg-Duna vízitúra, de 2020-tól szeretnénk minél több vízitúrásnak megmutatni ezt a gyönyörű vízfelületet. A túra Dunakilititől indul és ahogy időnk engedi az árvai vagy a bagaméri ágvégig tart, ahonnan autókkal utazunk vissza a bázisunkra, Ásványráróra illetve az autókért Dunakilitire.


Időpontok 2020-ban

az időpontokat folyamatosan töltjük fel az egyes túrákhoz és az eseménynaptárunkba is…

2020 július 11, szombat


Tökéletes családi program, a túrán Viator Mundi Családi Csónakkal is evezhettek! Kicsinek, nagyoknak és nagyinak egyaránt ajánljuk…!

A Családi csónak

10 személyes, szuperbiztonságos családi csónak áll rendelkezésre (praktikusan 2 család számára) a kényelmes evezést kedvelőknek. A kormányost mi adjuk!

Részletek a túráról

Ez a vízitúra egy bárki számára teljesíthető egész napos program, mely kellemesen elfárasztja az embert. A túra Dunakilitből indul, és kb. 30 km evezés és csorgás után a Szigetköz alsó végén, Ásványráró (Árvai-zárás) vagy Vámoszszabadi (Bagaméri-ágvégzárás) környékén kötünk ki, ahonnan autókkal visszamegyünk a kiindulási pontra az otthagyott autókért, útközben pedig, akinek kell, kiszáll Ásványrárón a Part Campingben, ahol a túra bázisa lesz,

www.partcamping.hu

info@partcamping.hu – +36 70 625 4881


A menetrend és a napi program

Találkozó reggel 09:00-kor Dunakilitin, a Kempingben vagy az erőmű parkolójában, Ott maradhatnak az autók és onnan is indulunk, vízre tesszük a hajókat egy kényelmes vízreszállóhelyen és elindulunk a Dunán lefelé, felfedezni az elfelejtett Dunát…

az Árvai-zárás “lentről”

Ezt is látni fogjuk, méghozzá nem partról, ahogy “bárki” láthatja, hanem vízről!

Kényelmes tempóban haladunk végcélunk, az Árvai-zárás vagy a Bagaméri-zárás felé, közben bátran kalandozhatunk a csallóközi (Szlovák) és a szigetközi-ágrendszer partjain, ahol tudunk, kikötünk, látni fogunk közelről hallépcsőket, mini vízesést és megállunk egy vízparti egység mellett is Bősön.

A bősi-öböl kristálytiszta vize

könnyűbúvárok kedvelt gyakorlóhelyén evezhetünk…

Érkezés: a vízitúra késő délután, kora este ér véget és a kikötés után – persze egy kis várakozás része lehet a napnak – kisbuszokkal visszavisszük a sofőröket a Dunakilitin hagyott autókért, a többieket pedig a kempingbe, ami a kikötéshez nagyon közel van!

Hozzatok magatokkal szendvicset, csokit, vizet és mindent, amire egy egész nap szükségetek lehet!

A program ára és jelentkezés

A teljes program ára: 6000 Ft/fő mely tartalmazza a családi csónak és a kenuk szállítását a kiindulási pontra, illetve sofőrök visszaszállítását a túra után Dunakilitire. A kempingben van lehetőség sátras és apartmanos szállásra (a kempingben előre foglalással) illetve étkezésre. Ez utóbbit igény szerint megszervezzük Nektek!

Jelentkezés e-mailben: sziasztok@bejarhatoutazasok.hu vagy az elérhetőségeinken

Családoknak minidig adunk kedvezményt!

Furcsa idők de mi készülünk

A túrahelyszíneinkre időpont nélküli előregisztrációt felveszünk: sziasztok@bejarhatoutazasok.hu

Hogyan változik az életünk a veszélyhelyzet elmúltával? Az már biztos, hogy áprilisban és májusban nem indítunk vízitúrákat. Ha a veszélyhelyzetet hivatalosan visszavonják, akkor is jó esetben júniustól, de biztosabban júliustól szállunk ismét csoportosan vízre, az alábbi változásokkal:
– maximum 20 fős csoportokkal túrázunk.
– a Kis-Duna (Szlovákia) vízitúrákat ősszel tartjuk.
– a csallóközi átevezéseket augusztusban indítjuk

Nagyobb hangsúlyt fogunk fektetni a nyár második felére és az őszre illetve – ha Ti is úgy akarjátok – a téli programokra. Nem tudjuk még, hogy kinek hogyan változik az élete, kinek mennyi szabadideje lesz, az biztos, hogy a rövidebb, egy-két napos túrákat fogjuk előtérbe hozni.

Túrázótól kaptuk: Szívszorító Szigetköz

Szívszorító Szigetköz. Írta: Karlovitz „Pupu” Kristóf

Alighogy, 1976-ban, szert tettem első vízi járművemre, egy felfújható Barum kajakra, azonnal nekivágtam a Szigetköznek, és bele is szerettem. Magányosan járogatva ismerkedtem csodálatos labirintusával. Itt-ott át kellett emelni egy-egy kereszt-kőgáton, ezeket Földanyánk durva megerőszakolásaként szívből utáltam, de micsoda élmény volt hajókázni a sima vízben visszatükröződő, göcsörtös törzsű fűzek között, a természet katedrálisában éreztem magam! Horgászokkal találkoztam, meg is kínáltak pazar harcsás halászlével. Később, már kenus csavargóként, kötöttem barátságot Tóth Imre „bácsi” rajkai gátőrrel, ő és felesége, Panni, kislányunk fogadott nagyszülei lettek, sokat jártunk arra, vagy indultunk lefelé Budapestre. Kaland is esett ott, majdnem balul kiütött borulásunkat Dieterrel már megírtam. A gátőrház csendes, idilli környezeténél elképzelni is nehéz volt szebbet. De már akkoriban sötét fellegek gyülekeztek a Szigetköz egén. Földutakon porolva billenőplatós nehéz teherautók sürögtek a bősi vízlépcső előkészítő munkáin. Tudni lehetett, hogy egy eltűnő világcsodája éli végóráit, sőt, ezzel összefüggésben, betonszörnyet terveznek Visegrádhoz is. Mi az, hogy terveznek, már belekezdtek! Minden lehető alkalommal tiltakoztunk ellene, részt vettünk a „Dunaszaurusz” elleni tüntető felvonuláson Zebegénytől Nagymarosig. A Dunakanyar megúszta (noha a Naszály kőbányájának tájsebe mindig bántja a szememet), a szigetköz sorsa viszont beteljesedett. Megsirattuk, évtizedekig nem mentünk oda, mert túlságosan fájt volna, csak a Mosoni-Dunán jöttünk le többször.

Péter, Henrik és többiek, mindenkinek köszönöm, hogy veletek lehettem ezen a hétvégén, és társaságotok oldotta szerelmem, a Szigetköz megerőszakolásának szívszorító érzését!

Most, hogy a felfújható kajakkal új fejezet kezdődött vízi életemben, és megismerkedtem a Szigetközhöz ezer szállal kötődő Klemencz Henrik, Gyarmati Péter párossal, engedtem hívásuknak, hogy tartsak velük egy februári kiruccanásra. Hagyjam itthon a léghajót, mondták, mert jégtörőnek nem való, és utazhatok az ő autójukkal. Örültem, hogy a vidéket és jelenlegi viszonyait tökéletesen ismerő két profi jelenléte ad biztonságérzetet. Bármennyire szeretek magamban, vagy párosan túrázni, most csatlakozom egy nagyobb társasághoz, meglátom, milyen lesz. Jól döntöttem, de nem kellően gondoltam át az egészet. Erről és a személyes tanulságokról majd később.

Pénteken, kora délutáni vonattal mentem Vácra, ahol felvett Péter, a hosszú úton jól elbeszélgettünk, összeismerkedtünk. Kisbodakon vártak a többiek, kedves, barátságos vízi emberek. Jóska pazar csirkecomb-vacsorát készített, szomjhalál sem fenyegetett, jó esténk volt a falucska közösségi házában, ahol éjszakáztunk is – jómagam kissé spártaian, mert kiderült, hogy ereszt a derékaljam, de semmi baj, csak keményebbnek kell lenni a kőnél, annak fájjon, hogy rajta fekszem!

Vasárnap délelőtt Ásványráró kempingjében, Gábornál verődött össze a teljes csapat, csatlakozókkal kiegészülve. Ketten kajakot hoztak, mi, többiek jó nagy, nehéz kenukat cipeltünk le a partra, Péter párja lettem, életemben először eveztem elöl ülve, új tapasztalat volt. Hamarosan eljutottunk egy csendes vizű szakaszra, ahol már surrogva vágta a vékony jeget a hajó orra – kezdtem Amundsennek érezni magam. Ám bedőlt fák visszafordulásra késztettek minket, és sok törzsön látszott, hogy nemsokára azokat is beledöntik a vízbe a szorgosan rágcsáló hódok. Láttunk hódvárat, és egyikünk mintha megpillantotta volna a kis komák egyikét. Odább, düledező madárvártáról néztük meg a „hattyúk tavát”, a kajakosok be is eveztek a lagúnába, ők átfértek a beton műtárgy nyílásán.

Hát igen, műtárgyak… Rövidesen újabb partraszállás az árvai zárásnál, amelynek hídnyílásai alatt rohanva zúdul a víz az oldalágba. Péter elmagyarázta, hogy sokan bevállalják kajakkal a lesurranást, általában sikerül, mégis életveszélyes, mert ha megfogja az embert egy víz alatti akadály, akkor se hátra, se előre, bele lehet halni. Léghajóval meg ne próbáljam! Meg is fogadtam, hogy ha választani kell, ilyen helyeken inkább átemelek majd. A gáton kis séta a következő, hallépcsős zúgóig, amely az Öreg-Dunára vezet ki. Mellette méretes viza acélcsőből készített kontúrja állít emléket egy kapitális fogásnak, amelyet megismételhetetlenné tesz a vaskapui duzzasztómű, elzárva a nagy tokhalak útját. Eltűnődöm, van-e kártékonyabb találmány a betonnál? Akárhová néz az ember, a természet igába hajtásának jeleit látja, ami ad némi melankolikus hangulatot a túrának.

A délután és az este beszerzés és főzés jegyében telik, ezúttal Henrik mutatkozik be séfként, nagy fazék babos, krumplis, kolbászos finomság kerül az asztalra. Megvan a varázsa egy ilyen közös étkezésnek, milyen más, mint egyedül kuporogni a tábortűz mellett!

Vasárnap már nem szálltunk vízre, Péter gyalogsétán mutatta be Kisbodak nevezetességeit, a kempinget, az 1954-es gátszakadás és árvíz-katasztrófa kopjafáját, a vízre szálló helyet, az eredeti funkcióját vesztett gátőrházat, ahol Henrikkel rendeztek be vízi emlékeket bemutató kiállítást, a boglyakemencéket, és közben történeteket mesélt. Én már másodszor láttam mindezt, mert reggel futni mentem, hogy meglegyen a napi sport, és épp arrafelé vezetett az utam.

Búcsúzás a társaságtól, majd meg-megálló autózás Vácig, vonatozás Pestig – szállnak az órák, miközben egy felhő sincs az égen, melegen süt a Nap, és magas a Duna vízállása… Kényszerzubbonyban éreztem magam, amit saját magamnak köszönhettem, és hétfőre persze el is romlott az idő. Miért nem saját kocsival utaztam Kisbodakra, közben valahol kajakozva egy jót, majd vasárnap hajnalban angolosan lelépve, Szobon csatlakozni két cimborám ipolyi léghajózásához? Megkaptam volna mindent, ami feledhetetlenül jó volt ebben a közös túrában, de egy helyett három evezéssel. Tanulság: bizonyára máskor is akarok majd társasággal, szakavatott vezetőkkel túrázni, de fenntartva bizonyos fokú önállóságot, hogy kiélhessem maximalista mániáimat.

Mi köszönjük Pupu!

Csallóköz végigjátszás – 2019

… csapatunk lelkes híve nem csak a rövid, családias, hanem a komolyabb, hosszabb, nagyobb igénybevételű vízitúráknak is. Ilyen volt a tavaszi “Végig a Szigetközön” eseményünk és ilyen, az őszi “Végig a Csallóközön” is.

37 km, 10 óra vízen, számtalan átemeléssel. Ez volt november 9-én.

Végigtoltuk a Csallóközt… kicsi csalással, ugyan mert a végén már sötét volt mint a ‘belső zsebben‘. Egy viszonylag nagy csapattal (6 kenu 2 kajak) túráztuk végig a Duna csallóközi-mellékágrendszerét is (tavasszal ugye a hazai oldalon jöttünk végig teljes egészében). Igaz ugyan, hogy csaltunk, mert elkezdett sötétedni, így a bodaki-kapun kiemeltünk az Öreg-Dunára, de a lényeg megvolt… teljesen az elejétől indultunk és az árvai-zárásnál visszatértünk Ásványráróra. Igen furán néztek ránk a horgászok, amikor már-már vaksötétben megérkeztünk a Dunáról, de a 9 átemelésben és kenuval-fáramászásban csurom vizes vízitúrázók láttán minden bizonnyal azért megsüvegeltek minket. Persze ez nem egy IronMan sportteljesítmény, de azért mi büszkék vagyunk magunkra.

A csapat a Bodaki-kapunál


Külön öröm, hogy több túraszervező barátunk is jelen volt (Explorer, VíziTök Vízitúra…) fantáziát látva a nagyszerű és érdekes túraútvonalban.
Ha vagányak vagytok, jövőre elviszünk Benneteket is!

sötétben indultunk, sötétben érkeztünk…


S ahogyan megszokhattátok, a szállást, meleg vacsorát (életmentő) és a kenukat az ásványrárói Part Camping biztosította…

Vízitúra Kupán jártunk, Dunakszin

6 éven keresztül szerveztem (vagyis inkább koordináltam) a vízitúra kupa versenysorozatot, 6 év alatt legalább 40 vízitúra versenyen vettem részt, legtöbbször csak szervezőként, szpíkerként, ritkán kedvenc kategóriámban (Túrakenu 1) indultam, csak a móka kedvéért.
2 év kihagyás után lett egy szabad szombatom, leugrottam Dunakeszire, beneveztem a VTK 1 fordulójára, szintén (túra)Kenu 1 -ben, persze a rövid távra.

Henrik.

A meglehetősen nyomorúságos esős szürke idő ellenére meglepően sokan álltak a rajthoz. A résztvevők nagy részét már nem a vízitúrások adják, de számtalan kajakos sportoló hozta, a létszámot… Dunakeszi jó módú település, azt a hátrányát, hogy vízitúrás lehetőségei csekélyek a felújított part szépsége és a szervezés minősége ellensúlyozta. Állandó TV közvetítés, óriási kültéri ledfal, tökéletes hangosítás… így illik ezt Dunakeszin.
Jómagam rajt-cél győzelmet arattam, hisz kategóriámban senki sem indult

(Persze ilyenkor azzal vigasztalom magam, hogy senki sem olyan bátor, hogy egyedül kenuzzon…-ami nyilván nem igaz)

A verseny után minden folottul lezajlott, ahogy annak lennie kell, délután 4-re már nyoma sem volt annak, hogy ott verseny zajlott napközben.
A szám íze azonban keserű maradt, leírom, remélem nem bántok meg vele senkit sem – nem lesz népszerű, de mivel született dunakeszi vagyok, nem állom meg, hogy ne tegyem…:


4200 Ft nevezési díjért sem pólót sem érmet nem kaptam (érmet én azért nem, mert egyedül voltam a kategóriámban, ezt persze nem igazán értem, hisz érem jut mindenkinek, minden kategóriában – és maradt is egy csomó, ahogy láttam. Magamtól nem sajnálom, de egy családi kenus csapat megérdemelte volna…pl.).


A Vízitúrás Kupa póló hiánya azonban furcsa volt. Hosszú évek óta gyűjtögeti a túrás társadalom ezeket, kincsként őrizve ezt. Ez emlék és megtisztelt is a részt vevők felé… Ennyi pénzbe bele kellett volna férnie.
A szervezők vezetője mindent megtett azért, hogy tájékoztasson, ám sajnos a segítő személyzet – tisztelet a kivételnek – fancsali arccal ülte végig az egészet, szemmel láthatóan hátuk közepére sem kívánták. Akik több 100 km-t utaznak, örülnek egy kedves mosolynak (ráadásul óriási szervezőgárda volt, anno 3-4 ember lenyomott egy ennél nagyobb eseményt)


Hiányzott a dobogó, a lehetőség, hogy a csapatok együtt egymásnak gratuláljanak. Igen, esett az eső, de ez jár mindenkinek…ez egy sportegyesületet tekintve nagyon furcsa.


Az oklevelek megírása gyorsan ment ugyan, de a töltő tollal odafirkantott nevek és kb. eltalált kategóriák sajnos szintén nem díszítették az eseményt:(
Fura volt az is, hogy miközben próbálták átadni az érmeket, pakoltak, kukákat tologattak a versenyzők között – de persze ez nyilván csak a rossz logisztika eredménye.


A VTK ezen a hétvégén átcsapott egy instant kajak-kenu sportversenybe, amit rendkívül sajnálok. Az egészet betudom az esőnek…
A résztvevőknek gratulálok, és külön öröm, hogy a kemény mag egy tizede megjelent a rendezvényen

Dunakanyar vízről kisokos

Saját szerkesztésben a Kisokost kibővítve készítettünk egy rövid vízitúrás kézikönyvet a Dunakanyar vízitúrás lehetőségeiről – a váci Duna-ágra szűkítve a tartalmat. Olvasgassátok örömmel!

Póló

mérföldkőhöz érkezett a kis csapatunk, saját pólót szeretnénk gyártatni, mert ez így dukál és mindenkinek van :)… a mintát mi csináljuk, a gyártást rábízzuk arra, aki ezzel foglalkozik. Szeretnénk egy olyan pólót készíttetni, amit az utcán is szívesen viseltek, nem csak a vízitúrán.

ez a minta lesz, kicsit sötétebb színben a póló hátán… minimális változtatás még elképzelhető

A rendelés menete: a póló típusát, színét és méretét küldjétek el március 1-ig a sziasztok@bejarhatoutazasok.hu címre. Ha postázást kértek, akkor a címeteket is írjátok, de jobban örülnénk, ha személyesen adhatnánk át. (a pólókat beszerzési áron kapjátok meg, elképzelhető, hogy az áruk kevesebb lesz, a rendelés mennyiségének függvényében…)

Az alábbi póló típusokból és színekből tudtok választani.

V nyakú póló

Színek: 00 (fehér) – 03 (v. szürke), 08 (homok)

Ára: max.3000 Ft (plusz posta költség, ha szükséges)

Minta megtekintése: https://www.adler.info/HU/hu/Eshop_Product/MALFINI/tricka/102/00/


Női rövid ujjú

Színek: 00 (fehér) -03 (szürke) – 44 (türkiz), 30 (rózsaszín)

Ára: max.3000 Ft (plusz posta költség, ha szükséges)

Minta megtekintése: https://www.adler.info/HU/hu/Eshop_Product/MALFINI/tricka/134/03/


Galléros

Színek: 00 (fehér) – 03 (v. szürke), 08 (homok)

Ára: max.3500 Ft (plusz posta költség, ha szükséges)

Minta megtekintése: https://www.adler.info/HU/hu/Eshop_Product/MALFINI/polokosile/202/08/


Hosszú ujjú – kényelmes női-férfi viselet a túrákon

Színek: 00 (fehér) – 03 (v. szürke)

Ára: max. 4000 Ft (plusz posta költség, ha szükséges)

Minta megtekintése: https://www.adler.info/HU/hu/Eshop_Product/MALFINI/tricka/119/03/


Április 12-14 – egy hétvégés Csallóköz és Szigetköz ééés vízi szemétszedés Kisbodakon

Április 12-14 – Csallóközi vízitúra és közösségi szemétszedés a Szigetközben
Az első hétvégés vízitúránkat 2019-ben a Szigetközben, méghozzá Kisbodakon tartjuk.

Jelentkezés: április 8-ig a sziasztok@bejarhatoutazasok.hu e-mail címen és a szállás típusát is írjátok meg!!

Április 12-14 – megnézzük a páratlan szépségű Szigetközt és Csallóközt…


A terv a következő

pénteken érkezés, szombaton egy jó nagy Csallóköz-körtúra, Szlovák madárlessel, hátha-hódokkal és gulyással, vasárnap pedig csatlakozunk a kisbodaki szemétgyűjtéshez – csak mi a vízen gyűjtjük a szemetet.

A szállásunk végig a kisbodaki Esthajnalcsillag Kempingben lesz, sátorban vagy faházban – ki hogy szeretné!


Költségek

Szállás: faházban 2200 Ft/éj/fő (felnőtt). sátorban 1400 Ft/éj/fő (felnőtt)

Kenubérlés + túrakíséret: 4500 Ft/fő két napra

Vacsora: péntek este közösen főzünk vagy sütünk tárcsán valamit, ez összedobós annak aki ott lesz és enne.  Szombaton bográcsos gulyás, szerzünk hozzá lipóti cipót is:) ez a két vacsora max. 2000 Ft/fő


Utazás: telekocsival vagy vonattal és busszal tudtok Kisbodakra lejutni!

JELENTKEZŐK FIGYELEM! Fontos: vasárnap (ápr. 14-én) csatlakozunk a kisbodaki szemétszedéshez, de természetesen a vízen! Nagy dzsuvára nem kell számítani, ennek ellenére játszós ruhát hozzatok!

Helembai uszály símogatás. Esztergom Leányfalu vízitúra

Mi sem hagyhatjuk ki a lehetőséget, hogy bekukkantsunk egy dunai uszály alá… Gyertek velünk vízitúrázni Esztergom és Leányfalu között, a vadkacsások biztonságos kenujaival, túravezetéssel és egy kis plusz élménnyel a túrát fűszerezve!
Igen, mi is megállunk az uszálynál, viszünk valami értékelhetőt ott rekedt vízi barátunknak. Ha valaki beszél románul, jelezze 🙂

Részletek

Találkozó:  08:00 után Leányfalun a Vadkacsa vízitelepen, vagy fél 10 körül Esztergomban az Evezősöknél (ezt leegyeztetjük)

Útvonal:  végig a Dunán, majd Szentendrei-Duna Leányfaluig!

Költségek:  kb. 5-6000 Ft, a létszámtól függően

A túra nem rövid, csokit, meleg teát, neoprene cuccot (cipőt mindenképp) mindenki hozzon! Út közben megállunk meleget enni. de még az is lehet, hogy szervezünk magunknak valami forró levesfélét, ha odaérünk…

Kérünk Benneteket, hogy február 14 (csütörtök) jelentkezzetek e-mailben a túrára, hogy tudjunk számolni Veletek. 3-4 főt el tudunk vinni kisbusszal Esztergomba Leányfaluról, de Esztergomban a vonathoz is kimegyünk értetek egyeztetés után. Indulás a Esztergomi Evezősök elöl, ez a híd felett van kb 1 km-re.

Ha érdekel vagy jönnél, írj: sziasztok@bejarhatoutazasok.hu

A Duna elterelése és „C variáns” – avagy a papírtigris felüvölt

Idén lesz 30 éve, hogy a magyar kormány egyoldalúan beszüntette a nagymarosi vízlépcső építését, elindítva ezzel egy olyan folyamatot, amely a Duna eltereléséhez vezetett. Viszont nem épült meg a nagymarosi mű, a táj érintetlen maradt és átemelés nélkül le tudunk evezni Zebegényből Vácra… s ennek nagyon örülünk!  Az alábbiakban egy kis összefoglaló a történésekről

Az előzmények

A Duna érintett szakaszának szabályozása nem új keletű probléma, már a XX. század első felében megfogalmazódott az igény mind a hajózás, mind az energetikai szempontból egyaránt jobban hasznosítható Dunameder fejlesztésére, egy jól működő vízlépcsőrendszer kialakítására. A Duna ezen szakasza síkvidék jellegű, az erőművek meghajtásához a megfelelő vízmennyiséget nem lehet a domborzati viszonyokat felhasználva vízoszlop formájában biztosítani (lásd. a hegyvidék jellegű folyók duzzasztási lehetőségei), itt az erőmű előtt hatalmas mesterséges tavakkal lehet a megfelelő méretű vízmennyiséget biztosítani. Az első erre vonatkozó terveket az 50-es években Dr. Mosonyi Emil professzor által vezetett csapat vetette papírra a BME-n, ezek azonban az akkori környezetvédelmi, ökológiai és leginkább politika okok miatt számtalanszor megváltoztak.

1963 áprilisában a Magyar Népköztársaság és Csehszlovák Szocialista Köztársaság megállapodtak abban, hogy közös beruházási programot dolgoznak ki a Bős-Nagymarosi vízlépcsőrendszer kialakítására. A végleges tervezet 1973-ban készült el, a programot a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormánya 1974. januári határozatával, a Magyar Népköztársaság kormánya pedig 1974. februári határozatával fogadta el és engedélyezte a beruházás előkészítését. A felek a megvalósítás érdekében ún. Közös Egyezményes Terv kidolgozásához kezdtek, ezt 1976. május 6-án kormányközi egyezmény rangra emelték.

1977. szeptember 16-án került sor a két állam közötti szerződés kötésre, melyet a Magyar fél 1978. évi 17. sz. törvényében ratifikálta. A 77-es megállapodás rögzítette azt is, hogy a jövőben a mesterséges Bős-re vezető csatorna kapja a teljes vízhozam több mint 90%-át. A szerződő felek kötelezettséget vállaltak arra, hogy az energiatermelő berendezéseket 1986-1990. között helyezik üzembe.

Hogy működött volna a Bős-Nagymarosi vízlépcsőrendszer?
Elemei: Dunakiliti felett lévő mesterséges tározó, a Dunakiliti duzzasztómű, az üzemvíz csatorna és a Bősi (Gabcikovo) duzzasztómű

A Bős-Nagymarosi vízlépcsőrendszer terve szerint Pozsony alatt létesült volna a mesterségesen duzzasztott tározó tó. Innen a Dunával párhuzamos, csehszlovák területen kialakított üzemvíz csatornába vezetett a terv szerint a víz útja. A Duna vize a mesterséges csatornán keresztül a Bősnél (Gabcikovo) emelt gát turbinái segítségével villamos energiát termel, végül Szapnál (Sap) visszatér a Duna eredeti medrébe. A dunakiliti duzzasztómű az áramtermelés mellett a víz elosztásában játszott volna szerepet.

A „csúcsrajáratás”

A bősi erőmű nem folyamatosan, hanem ún. „csúcsra járatva” termelte volna az áramot, ami a következőt jelentette volna: naponta kétszer engedik rá a turbinákra a vizet, mely egy árhullám formájában jelentkezett volna egészen Nagymarosig, ahol is az árhullámot az oda tervezett duzzasztó és a felette elterülő szintén mesterséges tó mérsékelte volna.

Kezdődnek a problémák

Jelentős gazdasági nehézségek hatására 1981-ben államközi tárgyalások kezdődtek a beruházás elhalasztásáról, esetleges elhagyásáról is. 1983-ban Prágában a két fél együttesen aláírta a beruházást 5 évvel időben eltoló szerződést, ugyanitt állapodtak meg a végső befejezés új időpontjáról is, mely 1995 lett. Ezt később Budapesten 1989. február 6-án 1994-re módosították. A beruházást mindkét fél hitelből biztosította, 89-re a Csehszlovák oldalon megépültek a töltések, hazai oldalon épült a dunakiliti duzzasztó és nekiálltak a nagymarosi műtárgy építésének is.

A 80-as évek közepére nyilvánvalóvá vált, hogy önerőből a magyar fél nem tudja a beruházást folytatni, ezért 1986-ban egy osztrák céggel a Dunakiliti műtárgy, míg egy jugoszláv céggel az alvízcsatorna kotrási munkálataira kötött szerződést, speciális hitelkonstrukció (osztrák bankkölcsön) formájában.

A környezetvédelem és a politika közbeszól

A világban egyre nagyobb teret nyert és egyre erősebb lobbierőre tett szert a környezetvédelem, amely új szemléletmóddal közelítette meg a beruházásokat, az anyagi javak felhalmozását. Megszületett a fenntartható fejlődés fogalma, egyre nagyobb igény merült fel a természeti környezet megóvására. (ENSZ Közgyűlése által 1982-ben elfogadott Természeti Világkarta, valamint az ENSZ Környezet és Fejlődés Világbizottságának ‘Bruntland jelentés)

Ez a tendencia szükségessé tette a Bős-Nagymarosi vízlépcsőrendszer ilyen szempontú felülvizsgálatát is. Az MSZMP (Magyar Szocialista Munkás Párt ) felkérte a MTA-t (Magyar Tudományos Akadémia) egy bizottság alakítására és a beruházás környezetvédelmi-szempontú felülvizsgálatára, mindezt 1981-ben.

Az MTA bizottságának jelentése 1983-ra készül el. E-szerint „az Egyezményes Terv a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer ökológiai hatásaival és következményeivel átfogóan nem foglalkozott. Nem készült olyan felmérés, amelyben e fontos témakör műszaki, ökológiai, ökonómiai és ezzel összefüggő kockázati kapcsolatait egy rendszerben és kölcsönhatásaiban vizsgálták volna. A felsorolt és fel nem sorolt tényezők együttes számbavétele alapján a Magyar Tudományos Akadémia Elnöksége a beruházás jelentős időbeli elhalasztását, az indokolt tartalmi változások érvényesítését, de leginkább annak leállítását tartja indokoltnak.” A jelentést az MSZMP természetesen ekkor még politikai okokból figyelmen kívül hagyta.

A nagymarosi építkezés megindulásakor az építkezést ellenzők hangja is felélénkült, egyre többen tiltakoztak civilként is az építkezés és a későbbiekben a csúcsra járatás miatt várható negatív környezeti hatások ellen.1984-ben megalakul a Duna Kör szervezet, mely az MTA jelentés figyelembevételét támogatva élharcosa lesz a beruházás környezetvédelmi szempontú felülvizsgálatának később már a teljes beruházás leállításának. Nyílt levelekkel, előadássokkal, tájékoztatókkal segíti megértetni a lakossággal a környezetvédelmi problémákat. Természetesen így visszatekintve a rendszerváltást közvetlen megelőző időkre, jó lehetőség volt a rendszerváltást és a többpártrendszert támogató erők számára, hogy politikai fegyvertényt kovácsoljanak a Bős-Nagymaros kérdéséből.

A magyar fél kilép – a C variáns épül a szlovák oldalon.

1988-ban még a kormány a nagymarosi építkezés folytatása mellett dönt, ám a megerősödött környezetvédelmi és egyúttal politikai akarat hatására 1989. május 13-án azonnali hatállyal felfüggeszti a nagymarosi építkezést, melyet a Parlament is jóváhagy. A csehszlovák fél 1989 októberében egy miniszterelnöki találkozón kéri a magyar építkezés folytatását, ellenkező esetben kilátásba helyezi az ún. „C variáns” építésének elkezdését, a magyar állam pedig további felülvizsgálatot és tárgyalásokat sürget. Éveken át folyamatos és eredménytelen tárgyalások folynak a magyar és csehszlovák fél között, miközben a bősi komplexum tovább épül. A magyar kormány 1992. május 25-én felmondja az 1977-es államközi szerződést.
Eközben a csehszlovák oldalon tovább folyik az építkezés, a magyar fél kilépése miatt kényszerhelyzetből már az ún. „C variáns” építik, méghozzá egy olyan duzzasztót, mely a már megépült dunakiliti duzzasztóművet hivatott kiváltani. Ez a műtárgy a dunakiliti feletti szakaszon épül, ahol a folyó mindkét partja csehszlovák oldal, mindez Dunacsúny-nál.

A „papírtigris felüvölt” – épül a C variáns tovább épül.

Egyes akkori hazai szakértői vélemények tagadták azt a tényt, hogy a csehszlovák fél építené a C variánst és ez által beigazolódna a legnagyobb félelem, miszerint egyoldalúan elterelnék a Dunát, elvéve a magyar Duna-ág vízbiztonságát és veszélyeztetve a teljes Szigetköz vízi élővilágát és ökológiai egyensúlyát. Mindezek mellett a dunakiliti duzzasztó kiiktatásával teljesen kikerülne ugyan is a magyar fél kezéből az irányítás – a csap amely a vizet engedi a szigetközi Dunába elérhetetlen lenne számunkra.

Az építkezés és az elterelés előkészületei eközben javában folytak, a szigetköziek már 1991 novemberében észlelték és jelezték a kormány felé az építkezést, azt hogy teherautók ezrei dübörögnek a szlovák Duna partján, de hazánkban néhány jelentős lobbierőt képviselő szakértő ezt csak nyomásgyakorlásnak vélte ezt szlovákok részéről, úgynevezett papírtigrisnek titulálták az elterelés fenyegetését.

(Vargha János Duna-kör alapító akkori televíziós nyilatkozatából is ez derül ki, aki azt állította, hogy szemfényvesztés az építkezés, dr. Hajósy Adrienne kormányfőtanácsos, geofizikus pedig határozottan kijelentette, hogy nem fog megépülni a „C variáns”).

A szigetközi szakemberek azonban pontosan tudták, hogy ha megvalósul a „C variáns” és a Duna elterelés, már nem lesz idő a pereskedésre, mire a nemzetközi bíróságok döntenek, a szigetközi természet visszafordíthatatlan károkat szenved. A szigetközi vízügyi szakemberek idejében elkészítették a probléma megoldására vonatkozó terveket, melyeket természetesen figyelmen kívül hagytak.

A Duna elterelése és hatása.

1992 szeptemberében a helyi szakemberek már látták a problémát, szinten napi pontossággal megjósolták volna az elterelés időpontját, de hiába javasolták a dunakiliti duzzasztómű befejezését, ez akkora már lehetetlennek bizonyult. A Duna elterelése 1992. október 24-én megkezdődött. Dunacsúnynál, a Duna 1851,75 folyamkilométerénél, mintegy 40 kilométer hosszúságban csehszlovák területre terelték a Dunát, beigazolva ezzel a legnagyobb félelmünket a „C variánssal” kapcsolatban. A szigetközi mellékágrendszer ágai gyakorlatilag azonnal kiszáradtak, bennük csak mutatóban maradt víz. Szerencsére a vízügyi szakemberek azonnal megkezdték a károk elhárítását, különböző vízügyi beavatkozásokkal próbáltak valahogyan vizet varázsolni a kiszáradt ágakba.

Kárelhárítás különböző módokon

A vízügyi szakma azonnal látta, hogy mederduzzasztással, gravitációs elven lehet a vizet észszerűen és gazdaságosan visszajuttatni a kiszáradt ágrendszerbe, ezt 1993 májusában modellkísérleti vizsgálatokkal el is kezdték vizsgálni és ki is alakították az optimális tervet. Ennek ellenére a politikai akarat a haszontalan és környezetszennyező dízel üzemű szivattyús vízpótlást támogatta teljesen érthetetlen okokból. A több száz millió forintos költség ellenére a kísérlet kudarcba fulladt, ezért 1995-re a Vízügyi Igazgatóság végre engedélyt kapott az eredeti terv megvalósítására – a duzzasztásra.

A megoldás – fenékküszöb dunakilitinél

1995 májusában megindult a fenékküszöb építése Dunakilitinél. A Duna teljes szélességében létesítettek egy betontömbökből álló duzzasztást, mellyel több mint 4 méteres szintemelkedést értek el. Ennek hatása egészen Rajka településig érzékelhető volt. Ez a szakasz a Szigetközi-mellékágrendszer legfelső szakasza. Innen a megoldás már viszonylag könnyen adta magát, mesterséges átvágásokkal (oldalbukókkal) új utat biztosítottak az ágak vízpótlásának, mindezt gravitációs módon. Ez a víz „felülről” lezúdulva végigáramlik a teljes ágrendszeren, amihez persze kellett átalakításokat végezni, mesterséges átvágásokat, csatornákat, duzzasztásokat létesíteni, össze kellett kötni az ágrendszereket egymással, de ezek után az 50-es évek vízszintjét és jellemzőit sikerült elérnie a szakembereknek az eltereléssel érintett ágakon.

Utóhatások – a Dunaszaurusz.

A politikai és környezetvédelmi vélemények ellen szólt a vízügy szakmai véleménye, melyek meggondolatlannak titulálta a dunakiliti duzzasztómű be nem üzemelését és a szerződés teljes felbontását, ezzel úgymond belekényszerítve a szlovák felet a „C variáns” elkészítésébe. 1997-ben a hágai Nemzetközi Bíróság mindkét felet elítélte, hazánkat a szerződés felbontásáért, a szlovák felet pedig a C variáns üzembe helyezéséért. Ez után közvetlenül az akkori kormány tett politikai lépéseket a két fél közötti együttműködés kialakításáért. A Horn-Meciar paktum értelmében a magyar fél gátat épített volna a Dunakanyarba, a Szlovák fél pedig biztosította volna a 7.5% vízhozam átengedését, ám az ez ellen fellépő tüntetések ezt megakadályozták. Ekkor kapta a vízlépcső a Dunaszaurusz nevet a tüntetőktől.
A párbeszéd az óta is folyamatos, kisebb nagyobb időbeni kihagyásokkal egyeztetések folynak a témában, ám a nagy volumenű beruházások már nincsenek napirenden.

Felhasznált irodalom:
http://www.szigetkoz.biz/jog/szerzodes/felmondas1992may19.htm
https://hu.wikipedia.org/wiki/B%C5%91s%E2%80%93nagymarosi_v%C3%ADzl%C3%A9pcs%C5%91
http://beszelo.c3.hu/cikkek/a-duna-kor-hirei
https://www.youtube.com/watch?v=cabDgtFwM8Y
http://www.szite.hu/hun/duna_eltereles_25_evfordulo.html

Összeállította: Klemencz Henrik