Szigetközi Öreg-Duna

Kevesek által járt szakasza a Dunának a szigetközi Öreg-Duna, mely remek és gyönyörű vízitúrás útvonal és mellette mementója a Bős-Nagymaros katasztrófájának. Az elterelés utáni alacsony vízszint és a hajóforgalom teljes hiánya nekünk, vízitúrázóknak paradicsomi környezetet nyújt a vízitúrázáshoz

A szigetközi Öreg-Duna

A Szigetköz és Csallóköz határa, két csodálatos Duna-ágrendszer kapuja is egyben. Kényelmes egy napos vízitúrára tökéletesen alkalmas

Túrakínálatunkban újdonság az Öreg-Duna vízitúra, de 2020-tól szeretnénk minél több vízitúrásnak megmutatni ezt a gyönyörű vízfelületet. A túra Dunakilititől indul és ahogy időnk engedi az árvai vagy a bagaméri ágvégig tart, ahonnan autókkal utazunk vissza a bázisunkra, Ásványráróra illetve az autókért Dunakilitire.


Időpontok 2020-ban

az időpontokat folyamatosan töltjük fel az egyes túrákhoz és az eseménynaptárunkba is…

2020 július 11, szombat


Tökéletes családi program, a túrán Viator Mundi Családi Csónakkal is evezhettek! Kicsinek, nagyoknak és nagyinak egyaránt ajánljuk…!

A Családi csónak

10 személyes, szuperbiztonságos családi csónak áll rendelkezésre (praktikusan 2 család számára) a kényelmes evezést kedvelőknek. A kormányost mi adjuk!

Részletek a túráról

Ez a vízitúra egy bárki számára teljesíthető egész napos program, mely kellemesen elfárasztja az embert. A túra Dunakilitből indul, és kb. 30 km evezés és csorgás után a Szigetköz alsó végén, Ásványráró (Árvai-zárás) vagy Vámoszszabadi (Bagaméri-ágvégzárás) környékén kötünk ki, ahonnan autókkal visszamegyünk a kiindulási pontra az otthagyott autókért, útközben pedig, akinek kell, kiszáll Ásványrárón a Part Campingben, ahol a túra bázisa lesz,

www.partcamping.hu

info@partcamping.hu – +36 70 625 4881


A menetrend és a napi program

Találkozó reggel 09:00-kor Dunakilitin, a Kempingben vagy az erőmű parkolójában, Ott maradhatnak az autók és onnan is indulunk, vízre tesszük a hajókat egy kényelmes vízreszállóhelyen és elindulunk a Dunán lefelé, felfedezni az elfelejtett Dunát…

az Árvai-zárás “lentről”

Ezt is látni fogjuk, méghozzá nem partról, ahogy “bárki” láthatja, hanem vízről!

Kényelmes tempóban haladunk végcélunk, az Árvai-zárás vagy a Bagaméri-zárás felé, közben bátran kalandozhatunk a csallóközi (Szlovák) és a szigetközi-ágrendszer partjain, ahol tudunk, kikötünk, látni fogunk közelről hallépcsőket, mini vízesést és megállunk egy vízparti egység mellett is Bősön.

A bősi-öböl kristálytiszta vize

könnyűbúvárok kedvelt gyakorlóhelyén evezhetünk…

Érkezés: a vízitúra késő délután, kora este ér véget és a kikötés után – persze egy kis várakozás része lehet a napnak – kisbuszokkal visszavisszük a sofőröket a Dunakilitin hagyott autókért, a többieket pedig a kempingbe, ami a kikötéshez nagyon közel van!

Hozzatok magatokkal szendvicset, csokit, vizet és mindent, amire egy egész nap szükségetek lehet!

A program ára és jelentkezés

A teljes program ára: 6000 Ft/fő mely tartalmazza a családi csónak és a kenuk szállítását a kiindulási pontra, illetve sofőrök visszaszállítását a túra után Dunakilitire. A kempingben van lehetőség sátras és apartmanos szállásra (a kempingben előre foglalással) illetve étkezésre. Ez utóbbit igény szerint megszervezzük Nektek!

Jelentkezés e-mailben: sziasztok@bejarhatoutazasok.hu vagy az elérhetőségeinken

Családoknak minidig adunk kedvezményt!

Furcsa idők de mi készülünk

A túrahelyszíneinkre időpont nélküli előregisztrációt felveszünk: sziasztok@bejarhatoutazasok.hu

Hogyan változik az életünk a veszélyhelyzet elmúltával? Az már biztos, hogy áprilisban és májusban nem indítunk vízitúrákat. Ha a veszélyhelyzetet hivatalosan visszavonják, akkor is jó esetben júniustól, de biztosabban júliustól szállunk ismét csoportosan vízre, az alábbi változásokkal:
– maximum 20 fős csoportokkal túrázunk.
– a Kis-Duna (Szlovákia) vízitúrákat ősszel tartjuk.
– a csallóközi átevezéseket augusztusban indítjuk

Nagyobb hangsúlyt fogunk fektetni a nyár második felére és az őszre illetve – ha Ti is úgy akarjátok – a téli programokra. Nem tudjuk még, hogy kinek hogyan változik az élete, kinek mennyi szabadideje lesz, az biztos, hogy a rövidebb, egy-két napos túrákat fogjuk előtérbe hozni.

Túrázótól kaptuk: Szívszorító Szigetköz

Szívszorító Szigetköz. Írta: Karlovitz „Pupu” Kristóf

Alighogy, 1976-ban, szert tettem első vízi járművemre, egy felfújható Barum kajakra, azonnal nekivágtam a Szigetköznek, és bele is szerettem. Magányosan járogatva ismerkedtem csodálatos labirintusával. Itt-ott át kellett emelni egy-egy kereszt-kőgáton, ezeket Földanyánk durva megerőszakolásaként szívből utáltam, de micsoda élmény volt hajókázni a sima vízben visszatükröződő, göcsörtös törzsű fűzek között, a természet katedrálisában éreztem magam! Horgászokkal találkoztam, meg is kínáltak pazar harcsás halászlével. Később, már kenus csavargóként, kötöttem barátságot Tóth Imre „bácsi” rajkai gátőrrel, ő és felesége, Panni, kislányunk fogadott nagyszülei lettek, sokat jártunk arra, vagy indultunk lefelé Budapestre. Kaland is esett ott, majdnem balul kiütött borulásunkat Dieterrel már megírtam. A gátőrház csendes, idilli környezeténél elképzelni is nehéz volt szebbet. De már akkoriban sötét fellegek gyülekeztek a Szigetköz egén. Földutakon porolva billenőplatós nehéz teherautók sürögtek a bősi vízlépcső előkészítő munkáin. Tudni lehetett, hogy egy eltűnő világcsodája éli végóráit, sőt, ezzel összefüggésben, betonszörnyet terveznek Visegrádhoz is. Mi az, hogy terveznek, már belekezdtek! Minden lehető alkalommal tiltakoztunk ellene, részt vettünk a „Dunaszaurusz” elleni tüntető felvonuláson Zebegénytől Nagymarosig. A Dunakanyar megúszta (noha a Naszály kőbányájának tájsebe mindig bántja a szememet), a szigetköz sorsa viszont beteljesedett. Megsirattuk, évtizedekig nem mentünk oda, mert túlságosan fájt volna, csak a Mosoni-Dunán jöttünk le többször.

Péter, Henrik és többiek, mindenkinek köszönöm, hogy veletek lehettem ezen a hétvégén, és társaságotok oldotta szerelmem, a Szigetköz megerőszakolásának szívszorító érzését!

Most, hogy a felfújható kajakkal új fejezet kezdődött vízi életemben, és megismerkedtem a Szigetközhöz ezer szállal kötődő Klemencz Henrik, Gyarmati Péter párossal, engedtem hívásuknak, hogy tartsak velük egy februári kiruccanásra. Hagyjam itthon a léghajót, mondták, mert jégtörőnek nem való, és utazhatok az ő autójukkal. Örültem, hogy a vidéket és jelenlegi viszonyait tökéletesen ismerő két profi jelenléte ad biztonságérzetet. Bármennyire szeretek magamban, vagy párosan túrázni, most csatlakozom egy nagyobb társasághoz, meglátom, milyen lesz. Jól döntöttem, de nem kellően gondoltam át az egészet. Erről és a személyes tanulságokról majd később.

Pénteken, kora délutáni vonattal mentem Vácra, ahol felvett Péter, a hosszú úton jól elbeszélgettünk, összeismerkedtünk. Kisbodakon vártak a többiek, kedves, barátságos vízi emberek. Jóska pazar csirkecomb-vacsorát készített, szomjhalál sem fenyegetett, jó esténk volt a falucska közösségi házában, ahol éjszakáztunk is – jómagam kissé spártaian, mert kiderült, hogy ereszt a derékaljam, de semmi baj, csak keményebbnek kell lenni a kőnél, annak fájjon, hogy rajta fekszem!

Vasárnap délelőtt Ásványráró kempingjében, Gábornál verődött össze a teljes csapat, csatlakozókkal kiegészülve. Ketten kajakot hoztak, mi, többiek jó nagy, nehéz kenukat cipeltünk le a partra, Péter párja lettem, életemben először eveztem elöl ülve, új tapasztalat volt. Hamarosan eljutottunk egy csendes vizű szakaszra, ahol már surrogva vágta a vékony jeget a hajó orra – kezdtem Amundsennek érezni magam. Ám bedőlt fák visszafordulásra késztettek minket, és sok törzsön látszott, hogy nemsokára azokat is beledöntik a vízbe a szorgosan rágcsáló hódok. Láttunk hódvárat, és egyikünk mintha megpillantotta volna a kis komák egyikét. Odább, düledező madárvártáról néztük meg a „hattyúk tavát”, a kajakosok be is eveztek a lagúnába, ők átfértek a beton műtárgy nyílásán.

Hát igen, műtárgyak… Rövidesen újabb partraszállás az árvai zárásnál, amelynek hídnyílásai alatt rohanva zúdul a víz az oldalágba. Péter elmagyarázta, hogy sokan bevállalják kajakkal a lesurranást, általában sikerül, mégis életveszélyes, mert ha megfogja az embert egy víz alatti akadály, akkor se hátra, se előre, bele lehet halni. Léghajóval meg ne próbáljam! Meg is fogadtam, hogy ha választani kell, ilyen helyeken inkább átemelek majd. A gáton kis séta a következő, hallépcsős zúgóig, amely az Öreg-Dunára vezet ki. Mellette méretes viza acélcsőből készített kontúrja állít emléket egy kapitális fogásnak, amelyet megismételhetetlenné tesz a vaskapui duzzasztómű, elzárva a nagy tokhalak útját. Eltűnődöm, van-e kártékonyabb találmány a betonnál? Akárhová néz az ember, a természet igába hajtásának jeleit látja, ami ad némi melankolikus hangulatot a túrának.

A délután és az este beszerzés és főzés jegyében telik, ezúttal Henrik mutatkozik be séfként, nagy fazék babos, krumplis, kolbászos finomság kerül az asztalra. Megvan a varázsa egy ilyen közös étkezésnek, milyen más, mint egyedül kuporogni a tábortűz mellett!

Vasárnap már nem szálltunk vízre, Péter gyalogsétán mutatta be Kisbodak nevezetességeit, a kempinget, az 1954-es gátszakadás és árvíz-katasztrófa kopjafáját, a vízre szálló helyet, az eredeti funkcióját vesztett gátőrházat, ahol Henrikkel rendeztek be vízi emlékeket bemutató kiállítást, a boglyakemencéket, és közben történeteket mesélt. Én már másodszor láttam mindezt, mert reggel futni mentem, hogy meglegyen a napi sport, és épp arrafelé vezetett az utam.

Búcsúzás a társaságtól, majd meg-megálló autózás Vácig, vonatozás Pestig – szállnak az órák, miközben egy felhő sincs az égen, melegen süt a Nap, és magas a Duna vízállása… Kényszerzubbonyban éreztem magam, amit saját magamnak köszönhettem, és hétfőre persze el is romlott az idő. Miért nem saját kocsival utaztam Kisbodakra, közben valahol kajakozva egy jót, majd vasárnap hajnalban angolosan lelépve, Szobon csatlakozni két cimborám ipolyi léghajózásához? Megkaptam volna mindent, ami feledhetetlenül jó volt ebben a közös túrában, de egy helyett három evezéssel. Tanulság: bizonyára máskor is akarok majd társasággal, szakavatott vezetőkkel túrázni, de fenntartva bizonyos fokú önállóságot, hogy kiélhessem maximalista mániáimat.

Mi köszönjük Pupu!